-Reno Kisaragi…..nem egy elterjedt név –mondta Elena, miközben a szemüvegét pörgette.
-Veho’mmem! Ha Futai-vó vöttél!!—magyarázta Reno, miközben szája tele volt spagettivel.
-Fura…Nem úgy tűnsz, mint aki Wutai-ból jött ide- csacsogott tovább a nő, s közben Reno-t bámulta - nem is úgy, mint aki esetleg „Igéző szemek szakra” járt….
Reno kiitta italának nagy részét, és így szólt: - Először is, mielőtt Turk lettem volna , két évet a SOLDIER-ben töltöttem, így ha szemmel akarsz verni, nem fog menni, másrészről igazából nem is Wutai- i vagyok. Csak felvettem a nevelőcsaládom nevét.
-Valóban? Találkoztunk velük Wutai-ban?- próbálta Elena túlharsogni a Jazz muzsikát.
-Igen, egyikük ott volt. Melletted állt a Da-Chao-n.
-Á! Az a Don Corneo-féle kis szemtelen…?
-Jaja, Eltaláltad!- vetette oda Reno, és üres poharát vizsgálgatta – Yuffie, mindig is egy idegesítő „r@tyi kis p&#°a” volt….meg csaló is!!!! Bizony az én kis mostohahúgom valaha zsebmetszőként kereste a kenyerét!
-Nade…hogy lehet, hogy nem ismert fel téged?- faggatta Elena.
-Ha! Amikor csatlakoztam a KATONÁHOZ még teljesen máshogy néztem ki!!! -vihogott a férfi.
-Auuuúúú! Biztosan száműzte a családod a tincseket, meg a napszemüvegeket a ruhatárotokból…Szegény Reno….
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
